Hogy jött a programozás és a Codecool?
Eredetileg állattenyésztő mérnökként végeztem a Szent István Egyetemen. Már közben rájöttem, hogy nem ez az én utam és valami teljesen mással szeretnék foglalkozni. Az egyetem utolsó éve alatt elkezdtem autodidakta módon Pythont tanulni. Annyira magával ragadott a programozás, hogy sokszor szakdolgozatírás helyett is inkább kódoltam meg algoritmizáltam.
A diploma megszerzése után elmentem egy Codecoolos nyílt napra, ahol 200%-osan megbizonyosodtam arról, hogy oda akarok járni. Nagyon tetszett a suli hangulata, jó fejnek tűntek a mentorok, a diákok pedig nyitottnak. Másnap elkezdtem a felvételi procedúrát és pár hét múlva már a Prog Basicsben ültem.
Milyen emlékeid vannak a képzésről?
A legjobban a tananyag tetszett, mert nagyon profi és jól strukturált, hétről hétre új kihívásokkal. Nagyon sok sikerélményem volt a képzés alatt – igazából ez az, ami elmélyítette bennem a programozás iránti szeretetet. Egy nagyon erős, önmagát gerjesztő folyamat indult el bennem. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy amikor nem a suliban programoztam, akkor aludtam. Az egész nagyon felemelő élmény volt.
A végén Javára és Spring Bootra specializálódtam, backendesnek készültem. Ilyen pozira is vettek aztán fel a GE-hez, bár néha bele kell piszkálnom a frontendbe is. Itt is látszik, hogy mennyire stabil tudást adott a Codecool; egyáltalán nem riadok vissza az ilyen feladatoktól. A suliban is kellett foglalkoznom JavaScripttel, úgyhogy még élvezem is. A Codecool nem egy irányba indít el, hanem tágabb alapot próbál biztosítani a későbbiekhez.
Hogy találtad meg a mostani állásod?
A munkakeresés elég simán ment. Három hét alatt három interjúm volt, köztük az utolsó a GE-nél, ahol Java-backendfejlesztőként dolgozom. A GE a suli kezdete óta a szemem előtt lebegett, nagyon szerettem volna odakerülni. Az első két hónap igazából olyan volt, mintha a Codecoolt folytattam volna. A projektben, amin dolgozni kezdtem, a technológiák 80%-át ismertem, mert a suliban már találkoztam velük.
Plusz, még benne voltam a Codecoolos pörgésben, ami nagyon jól jött. Sokat kellett hajtani és sokat is vállaltam, de meglett az eredménye. A menedzserem felajánlotta, hogy amikor letelik a féléves on-the-job tréning, akkor nem juniornak, hanem mediornak vesznek át. Nehéz szavakkal leírni, amit akkor éreztem, amikor ezt meghallottam. Egy kicsit még most is nehéz elhinni, hogy idáig eljutottam. Ez volt az egyik csúcspont.
És a másik?
A csapatomból, az Atlantisból páran két hetet Bengaluruban töltöttünk, mert helyszíni támogatást kellett nyújtanunk. Az akkori release ideje alatt a mi oldalunkról nemcsak egy sprintnyi kódot kellett éles környezetre küldeni, hanem hármat, ami rengeteg konfigurálással és hasonlókkal járt, ezért a menedzsment úgy látta jónak, hogy jobb, ha személyesen is ott vagyunk. Maradandó élmény volt az a két hét; nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani a kinti kollégákkal.
Milyen a Codecool alumniközössége?
A képzés alatt iszonyatosan jó csapat jött össze. Igazi barátokra leltünk és nagyon szorosan tartjuk a kapcsolatot azóta is. Az on-the-job tréning alatt minden hónapban van úgynevezett Talking Circle, ami lényegében vezetett beszélgetést jelent, ahol kidumáljuk, kinek mi a tapasztalata és hogy érzi magát a munkájában. Aztán vannak a kötelezően választható szakmai továbbképzések, ahol Codecoolos diákok, mentorok vagy vendégelőadók adnak elő.
De a legfontosabbak a Codecoolos bulik. Ki nem hagynám őket. Most épp a karácsonyira készülünk, nagyon várom!
Jöjjön az előző interjúalanyunk kérdése: melyik volt a kedvenc attendance kérdésed a suliban?
Az, hogy milyen kenyér lennék. Én tigrist mondtam, a többiek nem emlékszem már, hogy mit, de arra igen, hogy rengeteget nevettünk aznap reggel.
Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanyunknak?
Melyik modul volt a kedvenced és miért?
***
Úgy érzed, belevágnál a programozásba? Jelentkezz a Codecool kéthetente induló programozóképzésére és szerezz piacképes, biztos tudást egy év alatt!
***