A Morgan Stanley és az Amigos a Gyerekekért alapítvány arra kérték a résztvevőket, hogy kreativitásukat és tudásukat egy virtuális versenyben felhasználva segítsék a nonprofit szervezetek munkáját.
Hihetetlenül büszkék vagyunk, hogy a Codecoolerek csapata – Kassai Zsófia Szonja, Ürmössy Barnabás, Molnár Bálint és Murai Kristóf – 2. helyezést értek el a hackathonon, egy főleg egyetemistákból álló mezőnyben. Erről, és a Codecoolos életükről is kérdeztük őket.
Meséljetek, mi motivált titeket abban, hogy benevezzetek a Code to Give hackathonra? Ez volt az első hackathonotok?
Zsófi: Igen, ez volt az első! Kíváncsiak voltunk, milyen kihívásokkal jár egy hackathon, szerettünk volna fejlődni és kipróbálni magunkat egy hosszabb projektben. Tetszett, hogy az ötletünk egy nonprofit szervezet munkáját fogja segíteni.
Barnabás: Én arra is kíváncsi voltam, hogy milyen újdonságot nyújt majd az “ügyféllel” együtt kidolgozott, 1-2 hétnél tovább tartó feladat megoldása. Emellett tudtam, hogy mi egy összeszokott, jól működő csapat vagyunk, és szerettem volna látni, ahogy az egyéni fejlődés mellett a közös munkában is szintet lépünk majd.
Bálint: Nekem kizárólag motiváló faktorok voltak, mert sosem voltam még hasonló versenyen, és az egész koncepció szimpatikus volt, hogy gyerekek nyelvtanulását segítsük egy gigacég támogatásával.
Kristóf: Engem is a kíváncsiság vezérelt. Sosem vettem részt ehhez hasonlóban, ezért nem is tudtam, hogy mire számítsak. Érdekelt, hogy a képzés 2. felében mire vagyunk képesek, milyen appot tudunk készíteni. Az pedig, hogy közben rászoruló gyerekeken segíthetünk, nagy pluszt adott hozzá a munkához.
LazyLlamas, vagyis Lusta Lámák volt a csapatnevetek. Honnan jött ez a crazy név? 🙂
Barnabás: A lámák iránti közös érdeklődés az első megbeszélésen jött, amit követően hátra is dőltünk, hogy a nevezési határidőig nincs más dolgunk. A “lazy” akkor került a név elé, amikor a nevezési határidő előtt 15 perccel még egyikünk sem regisztrálta a csapatot, ami szerintem egy klasszikusan ránk jellemző helyzet.
Az azért jól esett, amikor a hackathon során többször is megemlítették, hogy az elvégzett munka mennyisége alapján a lusta jelző nyilvánvalóan csak az irónia kedvéért kerülhetett a nevünkbe.
Milyen tanulást segítő eszközt fejlesztettetek? Meg lehet nézni?
Zsófi: Az alkalmazásunk két részből áll. A tanulók számára egy nyelvtanulást segítő és készségfejlesztő alkalmazást hoztunk létre hat különböző feladat típussal. Az őket tanító Amigók pedig könnyen létrehozhatják a feladatokat, nyomon követhetik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek, és a visszajelzést is adhatnak nekik.
Barnabás: Az alap elképzelésünk az volt, hogy egy olyan appot fejlesszünk, amiben a meglévő sablonok alapján könnyen lehet létrehozni egyéni feladatokat. Emellett segíteni akartuk az Amigók és a diákok közötti személyes kapcsolattartást, hogy a feladatok elküldésétől az értékeléseken át kapcsolatban tudjanak maradni. További szempont volt, hogy kidolgozzunk egy játékos pontgyűjtő rendszert, ami motiválja is a gyerekeket.
Bálint: Az app legnagyobb előnye, ahogy Barna is említette, a sablonok. A kidolgozott feladattípusok között volt memóriajáték, szó – kép párosítás, olvasott és hallott szövegértés, behelyettesítés és kategóriákba rendezés. Ezek mind elérhetők olyan nyelveken, amiken az Amigók tanítanak.
Kristóf: Nagyon szívesen tartunk egy bemutatót bárkinek, akit érdekel az eszköz.
Milyen élmény volt a verseny? Milyen érzés volt bekerülni a döntőbe?
Zsófi: Nekem nagyon szuper élmény volt! Rengeteg tanulással, kreatív ötletekkel, gördülékeny csapatmunkával, és olykor álmatlan éjszakákkal telt. A célunk főleg a tanulás és tapasztalatszerzés volt, de nagyon örültünk, hogy az első hackathonunkon ilyen messzire jutottunk. És persze izgalmas volt, hogy élőben prezentálhattuk az ötletünket a zsűrinek.
Barnabás: Azon túl amit eredetileg gondoltunk sok szervezést, projektmenedzsmentet, szövegírást, prezi gyakorlást is igényelt az egész. Nekem külön nagy élmény volt, hogy valós fejlesztői környezetben gyakorolhattam ezeket a készségeket. Ezen kívül a verseny segített eldönteni, hogy front end fejlesztőként akarok majd később elhelyezkedni. Plusz a döntőbe jutás egy nagyon pozitív visszacsatolás is volt, hogy már a képzés felénél is képesek vagyunk egy ilyen erősen összetett projektek kidolgozni.
Bálint: A verseny hihetetlenül jó élmény volt, külön örültem neki, hogy a web modul már kicsit kopni kezdő ismereteit fel tudtam frissíteni, és hogy a gyakorlatilag nem létező CSS ismereteimet is gyarapítani tudtam. Kíváncsi voltam, hogy mit hoznak majd az egyetemi csapatok, de a második kör mentor meetingjei után nem volt kérdéses, hogy be fogunk kerülni a döntőbe.
Kristóf: Nekem a verseny eszméletlen jó élmény volt. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen megtervezni és összerakni egy applikációt a nulláról. Nagyon lelkesen kezdtünk bele, és sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek. Aztán amikor tovább jutottunk az ötletünkkel, egy újabb adag motivációt kaptunk, és a megvalósítás már csak az időn múlt. A döntőbe jutás pedig hatalmas öröm volt, és megerősített abban, hogy jó munkát végeztünk.
Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a verseny során?
Zsófi: A verseny az idővel. Rengeteg ötletünk volt, amit ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt kivitelezni.
Barnabás: Zsófihoz hasonlóan, az utolsó napokban nekem is nehéz volt engednem a maximalizmusból. Ki kellett válogatnunk, hogy mi kerüljön bele a prototípusba, és mi lesz az, ami már csak a next steps dián kaphat helyet.
Bálint: Nekem a CSS! 😀 És ahogy nőtt a projekt, úgy egyre égetőbb szerepet kapott a refactor is. Nem kis munka volt minden feladattípust egy csokorba szedni, de nagyon átlátható lett a végeredmény, Zsófinak köszönhetően.
Kristóf: Nekem is az idő volt a legnagyobb kihívás, mivel folyamatosan új ötleteink támadtak, hogy egyes feladat típusokat hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni.
Milyen olyan tudást használtatok a verseny során, amit a Codecoolnál tanultatok?
Zsófi: Szinte mindent. 🙂
Barnabás: Volt egy-két technikai megoldás, ami annyira specifikus volt, hogy a képzés során még nem találkoztunk hasonlóval se, de sikerült rájuk megoldást találni, mert a Codecool megtanított hatékonyan keresni és felhasználni, amit a neten találunk.
Bálint: A döntőn egyértelmű lett, hogy mekkora előnnyel indultunk a kéthetente megtartott pénteki demózások miatt. Hard skillek tekintetében tulajdonképpen egy „web modul add-on”-ként jellemezném a hackathont. Az appunk egy Flask alapú JavaScript-heavy weboldal lett, komplex adatbázis struktúrával.
Kristóf: Én lényegében minden tudásomat a Codecoolban szereztem, azt használtam, amit itt tanultam. Amikor pedig nagyon elakadtam, akkor egy Codecoolos mentortól kértem segítséget.
Hol tartotok most a Codecoolos képzésben, éppen mit tanultok?
Zsófi: Az OOP modul végén vagyunk, ez a 3. modul a 4 modulból álló egyéves full stack fejlesztő képzésen. A modul elején jelentkeztünk a hackathonra.
Barnabás: Igen, a modul egésze alatt tartott a verseny. Innen is külön köszönet a TW heti csapatunk tagjainak, akik elvitték a hátukon a Codecoolos projektjeinket. 🙂
Bálint: Nagyon üdítő volt a napi adag Java mellett egy teljesen más jellegű projekten dolgozni (persze az OOP utolsó heteiben jönnek a web alapú dolgok, adatbázis, stb.). Jómagam most kezdem majd a Test Automation specializációt a 4. modulban.
Milyen terveitek vannak a képzés után?
Barnabás: Nekem a verseny arra is jó volt, hogy megerősítsen a képességeimben. Most már magabiztosabban vágok bele a munkakeresésbe mint webes alkalmazások front end fejlesztője.
Bálint: Én a németes, precíziós tervezés helyett inkább intuitív módon sodródtam eddig is. Egyelőre kíváncsian várom, mit hoz a Test Automation specializáció.
Kristóf: Számomra a web modul volt eddig a legjobb, és most a hackathonos eredmény még jobban ösztönöz arra, hogy webes alkalmazások fejlesztésében helyezkedjek el.
Mihez kezdtek az Extreme Digitalos nyeremény utalványotokkal?
Zsófi: Én még nem döntöttem el, szeretném minél hasznosabb célra fordítani.
Bálint: Nekem pár hónapja sikerült tönkrevágni a laptopomat. Azóta PC-ről varázsoltam, de a nyereménynek köszönhetően ismét mobilis vagyok, szereztem egy laptopot.
Kristóf: Én mindig is szerettem volna egy okosórát, de sosem volt elsődleges, és mindig akadt fontosabb dolog nála. Ez az utalvány tökéletes volt erre a célra.
Milyen tanulságokat / tapasztalatokat hoztok magatokkal? Van, amit másképp csinálnátok? Indulnátok máskor is hackatonon?
Zsófi: A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy milyen sokat lehet tanulni egy ilyen hackathon során. Én elégedett vagyok a teljesítményünkkel, és nagyon szívesen indulnék máskor is.
Barnabás: A verseny legelején azt hittem, hogy ennél sokkal kisebb szabású feladatot veszünk a nyakunkba, aztán picit ijesztővé is vált belegondolni, hogy az első ötletek kivitelezése mekkora munka. A végére viszont annyira felvértezett, hogy ezt valóban meg tudjuk csinálni, hogy még az utolsó napokba is további új ötleteket és funkciókat zsúfoltunk bele. Máskor is szívesen vállalkoznék rá.
Bálint: Sok mindent másképp csinálnék, például a projekt kezdeti fázisában is ragaszkodnék a megfelelő elnevezési konvenciókhoz, és a SCRUM standup-ok rendszeressé tétele is fontos lett volna. De mindenki maximálisan beletette magát a projektbe, nem kérdés, hogy újra belevágnék-e.
Kristóf: Mivel ez volt az első hackathon amin részt vettem, nagyon sok mindent csinálnék másképpen. Viszont hatalmas élmény volt, és nagyon szívesen indulnék máskor is.
Ha te is kedvet kaptál a programozáshoz, és tudásodat hasznos célokra fordítanád, jelentkezz egyik programozóképzésünkre, és kódold le a jövőt!