Bár a számítógépek hőskorában még tele volt az informatika női úttörőkkel, ma a techszektorban már nem igazán nekik lejt a pálya. Uniós adatok szerint 2015-ben az IT-ban dolgozó nők aránya Magyarországon csak 11,9% volt, ami Európában a harmadik legalacsonyabb érték. Pedig a nők nagyobb szerepvállalásával mindenki jól járna: az informatikában vannak a legjobban fizető és a legrugalmasabban végezhető munkák, miközben soha nem volt még ekkora szükség fejlesztőkre. A hiány egyre nagyobb problémákat okoz, hiszen 2020-ra előreláthatóan már kb. 900 ezer szoftverfejlesztő fog hiányozni a piacról.
Többek között erről is szó volt a Codecool Women in Tech – Női sikertörténetek az IT-ban meetupján, ahol sikeres női vezetők meséltek karrierútjukról. Meg arról, mennyire erősek a nőkkel kapcsolatos sztereotípiák az ICT-szektorban, mire érdemes figyelniük azoknak, akik ezt a pályát választják és mit tudnak tenni a cégek, hogy a nőknek is vonzóbb legyen a szakma. Az esemény után Balogh-Mázi Máriával beszélgettünk, aki igazi superwoman: angyalbefektető, a Baconsult és a DreamJo.bs társalapítója és egy 15 hónapos kislány anyukája. Zenésznek készült, de programozó lett belőle, végül a projektvezetésben találta meg önmagát.
Miért választja még mindig kevés nő a techipart?
Szerintem félnek tőle. Valamiért a nők elhitték, vagy elhitették velük, hogy ez egy férfias pálya. Azaz nehéz, nem nekik való. Pedig ha egy kis önbizalmat szereznének ezen a téren is, akkor ugyanúgy lehetne ez női, mint férfi szakma.
Látsz azért valami fejlődést?
Igen, és szerintem még fog is ez változni. Elég sok kampány van, főleg a programozóiskolák részéről, és a sajtóban is elég gyakran van erről szó. Szerintem ez segíteni fog, és igazából csak ez segíthet. Hogyha felszólalunk, ha mutatunk pozitív példákat, ha látják, hogy ez mennyire jó. Ezért is örültem a Codecool meetupjának. Minden ami arra irányul, hogy nagyobb publicitást kapjon a kérdés, az üdvözlendő.
Hogy látod, hogyan változik az IT-oktatás és merre tart?
Amit láthatunk most, hogy az állami oktatásból egyre inkább magánkézbe kerül az IT-oktatás nagy része. Valószínűleg azért, mert nincsen rá annyi erőforrás. Viszont a mi világunkban elengedhetetlen például, hogy a gyerekek már kisgyermekkorban foglalkozzanak nemcsak a számítógéppel, hanem konkrétan a programozással is. Ezért is szálltunk be a Logiscoolba, akik már hatéves kortól elkezdik játékos formában a képzést. Elképesztő, ahogyan a gyerekek szívják magukba a tudást, de azért muszáj irányítani is őket. Panni lányunk 15 hónapos most, és kitűnően kezeli a tabletet: tudja, hogy melyik ikon a babajáték, hogyan kell elindítani és játszani vele. Szóval az is lehet, hogy pár év múlva ez a határ még lejjebb megy, és akár két-három éves korban el kell kezdenünk oktatni a gyerekeket, mert elengedhetetlen. Mert nem fogják tudni kezelni a hűtőt vagy kinyitni az ajtót.
Kinek ajánlanád az IT-s pályát és milyen tulajdonságok kellenek a sikerhez?
Ez attól függ, melyik területről beszélünk. Az IT annyira széleskörű, annyi lehetőség van benne, és nincsenek éles határvonalak. Ha például valaki nagyon kreatív, akkor számítógépes grafikus is lehet belőle és akár IT-snak is nevezhető. De lehet valakiből programozó matematikus, aki algoritmusokkal foglalkozik vagy lehet projektvezető, aki meg inkább emberekkel, de attól mindkettő az IT-ban van. De még egy adott területen belül is nagy a változatosság. Ha valaki programozó, de pszichológus vénája is van, akkor menjen el egy olyan céghez programozni. Ha a közgazdaságtan érdekli, vagy a bankok, akkor menjen el egy olyanhoz, mint a Dorsum, ahol értékpapírkereskedési rendszerekkel foglalkoznak. Szóval nincs olyan, hogy csak IT.
Milyen tanácsokat adnál nőknek, akik most kezdik a karrierjüket a techszektorban?
Legyenek kemények. Legyen elég önbizalmuk, ne féljenek megmutatni, hogy mit tudnak. Szerintem nekem néha túl sok önbizalmam is volt, de sosem vált a káromra. Ha el tudtam hitetni, hogy jó vagyok és bennem meg lehet bízni, mert megcsinálom, amit kell, akkor soha nem volt probléma abból, hogy nő vagyok. Mindig, amikor új munkahelyre kerültem vagy új csoportba, már az első néhány napban vagy órában kiderült, hogy szakmailag mennyit is érek, és onnantól nem volt kérdés, hogy ugyanazt meg tudom csinálni, mint egy férfi. Szóval legyen önbizalmuk, és legyenek tisztában azzal, hogy mit tudnak.
Neked mit jelent a siker?
A siker mindig relatív. Minden egyes lépcsőfoknál az életemben más volt az, amit annak gondoltam. Most például az a legnagyobb siker, hogy össze tudom egyeztetni az anyaságot a munkával, mert ez volt a vágyam, hogy ne csak anya legyek, hanem nő és dolgozó nő. Úgy érzem, hogy ezt most sikerült meglépnem. Hogy mi lesz a következő lépcső, azt még nem tudom. Most ebben lubickolok, hogy megint dolgozom és csapatot vezetek és a gyerekkel foglalkozom otthon.
Mi az a tulajdonságod, ami leginkább segített, hogy sikeres legyél?
Szerintem a kommunikációs készségem. Én egy olyan családból jövök, ahol verbálisan nagyon erősek vagyunk. Régen volt az a sztereotípia, hogy a szemüveges programozó ott kuksol a gép előtt, és meg se szólal, de ebből nekem sikerült a kommunikáció által kiemelkedni. Vezetőként is ugyanezt a készséget mondanám, mert egy vezető munkája 80-90 százalékban kommunikáció.
Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
Nem igazán szoktam megfogadni a tanácsokat, nagyon önfejű vagyok. Talán anyukámtól azt, hogy mindig reggelizzek. Nincs olyan, hogy reggeli nélkül indulnék el otthonról, mert ki tudja, mit hoz a nap, és ha lemegy az ember vércukra, nagyon rossz döntéseket tud hozni.
Cégvezetőként milyen tanácsot tudnál adni cégeknek, hogy több nőt tudjanak integrálni?
A nőknél nagyon fontos az anyaság. Hogyha az anyákat jobban ki tudják szolgálni úgy, hogy rugalmasak – akár munkaidőben, akár feltételekben –, akkor biztos, hogy sokkal több nőt fognak tudni integrálni. És a programozás tipikusan az a munkakör, amely nincs időhöz kötve, és gyereknevelés mellett is lehet csinálni. Emellett pedig úgy, hogy nem különböztetik meg őket. Mindenki egyforma, mindenki ugyanúgy dolgozik.