Vissza a blogra

„A cégnél abszolút támogatják, hogy fejlesszem magam, hiszen ez nekik is jó”

Stresszes sprintek, életre szóló barátságok, motivációs hullámvölgyek és egy szokatlan karrierút: volt diákunkkal, Soltész Petivel ültünk le nemrég beszélgetni kódolásról, kitartásról és karrierváltásról. És legfőképp arról, hogyan jutott el a fordítástól a C#-fejlesztésig.

Hogy jött a programozás és a Codecool?

Kommunikáció szakon végeztem a BGE külkereskedelmi karán. A gimiben az angol és a magyar volt az erősségem, ezért választottam ezt az irányt. Egyszer az egyik csoporttársam édesanyja keresett valakit, aki jól beszél angolul és le tud fordítani egy belső céges anyagot. Annyira jól sikerült a fordítás, hogy aztán több megbízást is kaptam és így jött az ötlet, hogy ezen a vonalon helyezkedjek el. Fordító lettem és majdnem három évet töltöttem el egy neves irodánál. Aztán amikor már mindenki hozzám rohangált mindenféle technikai meg IT-s kérdésekkel, elgondolkodtam, hogy talán ideje váltani.

Soltész Péter Codecool
Soltész Péter Codecool

 

Az igazság az, hogy hat éves korom óta van számítógépem és mindig is imádtam babrálni vele. Eredetileg is villamosipari szakközépbe jártam, informatika szakra. Szóval úgy döntöttem, hogy visszatérek a „gyökerekhez”. A Codecool hirdetése Facebookon jött szembe velem. Utánaolvastam és nagyon szimpatikus volt a képzés, különösen az állásgarancia miatt. Először túl szépnek tűnt az egész, hogy igaz legyen, de sok jót hallottam a suliról, ezért végül belevágtam. Azóta az egész életem megváltozott.

Mi tetszett legjobban a Codecoolban?

Az, hogy szimulálunk egy valós környezetet ahelyett, hogy egész nap elmélettel traktálnának minket. Az a fajta hagyományos oktatás, amiben az egyetemen is részem volt, nem igazán jött be. A gyakorlatorientált képzések szerintem sokkal jobban működnek. Mindig kaptunk egy feladatot, és hozzá mindenféle támpontot és iránymutatást. Négyen dolgoztunk egy csapatban, kéthetes sprintek voltak és minden második pénteken prezentáltuk egymásnak, amit csináltunk. Mivel mindig csak iránymutatást kaptunk, nem pedig konkrét utasításokat, viszonylag nagy szabadsággal tudtuk felfedezni mindazt, amit tanultunk és valahogy természetesen jött a motiváció arra, hogy minél jobban csináljuk.

Milyen szakirányt választottál a képzés végén?

A C#-szakirányt. A C# volt az első „komolyabb” nyelv, amit megtanultam és azóta is ezen a területen mozgok. Az utóbbi időben elmentem kicsit a webes irányba és Angularral dolgozom többet. De úgy érzem, a C# jó alapot adott és az első munkahelyemen is sok hasznát vettem.

Hogy ment a munkakeresés?

Az evosoft volt az első munkahelyem. Három helyre felvételiztem és ebből kettőre rögtön fel akartak venni. Ebből az egyik az evosoft volt. Gyakornokként kerültem oda és tesztautomatizálással foglalkoztam. Szoftverbotokat írtam, amik felhasználói felületet automatizáltak. Miután letelt a féléves gyakorlat, átvettek főállásba, mivel elégedettek voltak a munkámmal. Másfél év után viszont úgy éreztem, jót tenne egy kis környezetváltozás. Plusz szerettem volna feljebb is lépni. Januárban mondtam fel, anélkül, hogy lett volna bármilyen B-tervem. Több helyre is jelentkeztem, köztük a Qualysofthoz.

A dolog érdekessége, hogy végül hozzájuk is a Codecoolon keresztül jutottam be felvételizni. Az első kör egy online teszt volt, a második pedig egy személyes interjú: egy óra technikai és egy óra HR. A harmadik körben pedig a cég által fejlesztett szoftvert kellett megtanulnom alapszinten használni, majd egy feladatot prezentálni az egyik osztrák kollégának. Júniusban írtam alá a szerződést és azóta itt vagyok. Eredetileg C#-fejlesztőnek vettek fel, de ahogy említettem, most éppen Angularozom, amit már itt tanultam meg. A cégnél abszolút támogatják, hogy fejlesszem magam, hiszen ez nekik is jó.

Hogyan emlékszel vissza a Codecoolban töltött időre?

Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nekem a személyiségfejlődésemben is óriási szerepet játszott ez a másfél év. Nagyon intenzív volt a képzés: minden második héten kilenctől háromig bent vagy és próbálsz csinálni valamit, amihez még egyáltalán nem értesz. Ez eléggé igénybe tudja venni az embert, így elsőre és meg kellett tanulnunk kezelni ezt a stresszt. De nem a suli vagy a mentorok miatt. Az egymás és a projekt iránti elkötelezettségünk volt az, ami hajtott minket előre.

Hasonló helyzetek sokszor előfordulnak egy munkahelyen is és tök jó, ha az ember nem zéró rutinnal csöppen bele az ilyesmibe.

Úgy érzem, hogy egy olyan képzésen vettem részt, ami sokkal többet adott nekem, mint egy egyetem. A technikai tudás mellett rengeteget segítenek a munkában azok a személyes készségek, amiket tanultunk és gyakoroltunk. A Codecool szerintem nagyon jó belépő a szakmába. Erős, biztos hátteret ad, amivel simán meg lehet ugrani egy junior fejlesztői állásinterjút. Egy cégtől sem kaptam olyan visszajelzést, hogy hiányos lenne a tudásom.

Milyen kérdést tennél fel a következő interjúalanyunknak?

Melyik volt a kedvenc attendance kérdésed?

szerző:
Illés Bora
Illés Bora
Megosztás