Full-stack programozó kurzusunk mentora, Terray András elmesélte nekünk, hogyan választotta a szoftverfejlesztői pályát, milyen kihívásokkal nézett szembe programozóként, és miért döntött végül úgy, hogy kipróbálja magát mentorként.
Hány évesen írtad meg életed első kódsorát?
Már gyerekkoromban láttam, ahogy a bátyám Commodore 64-en programozik, de saját kódot, a legtöbb emberhez hasonlóan először számítástechnika órán írtam.
A kódsor megírása előtt vagy után döntöttél a szoftverfejlesztői pálya mellett?
A gimnáziumban a matematika, és úgy általában a reál tárgyak vonzottak. Az egyetem előtt el kellett döntenem, hogy mégis miből szeretnék hosszú távon élni, így az erős matek alapok miatt végül a programtervező matematikus képzésre esett a választásom. Ennek fényében azt mondanám, hogy először a pálya volt meg, és utána jött a kódolás.
Mi motivált arra, hogy ezt a szakmát válaszd?
Az egyik idősebb bátyám – öten vagyunk testvérek és az ikertesómmal, aki egyébként szintén a Codecool mentora, mi vagyunk a legfiatalabbak – már korábban a programozó pályára lépett, az ő példája jelentette a fő motivációt számomra. Emellett pedig mindig is imádtam a fejtörőket, és ebben a szakmában ez a napi munka része.
Az egyetem befejezése után junior Java és Oracle Developerként kezdtél dolgozni az Infosoftnál. Mennyire készített fel az egyetem a valós munkahelyi helyzetekre?
Az ELTE-n tanultam, ahol mindig is elméleti alapúak voltak a képzések. Így bár erős matematikai és elméleti tudással léptem ki a munkaerőpiacra, de a kódolásról többet tanultam a munkahelyemen. Biztosan vannak olyan állások, ahol jobban tudnám az egyetemen kapott tudást hasznosítani, de egyelőre ezek még előttem állnak.
Juniorként jellemzően milyen feladatokat bíztak rád?
A betanulási folyamat alatt megismerhettem a rendszereket, amelyekkel a cégnél dolgoztunk. Ezután az aktuális feladatokból a kisebbeket, könnyen elszerapálható projekteket osztották ki nekem. Így kezdetben főleg bug javításokkal és kisebb feature-ök fejlesztésével foglalkoztam. Utána azzal párhuzamosan, ahogy nőtt a rendszerismeretem, lettek egyre komplexebbek a feladatok, és jobban bevontak az ügyféllel történő kommunikációba is.
Milyen szakmai sikerekre vagy a legbüszkébb akár még junior korodból, akár a későbbi karriered során?
Minden egyes feladat egy kis logikai játék megfejtése, így mindegyik elégedettséggel tölt el. Ha ki kell emelnem valamit, akkor azt a két évet emelném ki, amit az EPAM-nál, egy zöldmezős projekten töltöttem. Ott váltam igazán szenior fejlesztővé, ráadásul a projekt is iszonyatosan érdekes volt. Egy zseniális csapat tagjaként végtelen sokat fejlődhettem szakmailag több munkaterületen is.
Mindent összevetve azonban a Codecoolban végzett munkámra vagyok a legbüszkébb, különösen arra a tudatosságra, amit be tudtam építeni a mindennapjaimba.
Miért éri meg szerinted szoftverfejlesztőnek lenni?
Az állandó kihívások miatt mindig van sikerélmény – ez egyébként a mentori szerepben is igaz -, érdekes emberekkel dolgozhatok együtt, és mindig tanulhatok újat! Bevallom, az is jó érzés, hogy sosem kell aggódnom a munkám, vagy a megélhetésem miatt.
Mit javasolsz azoknak, akik még csak most kezdik a szoftverfejlesztést tanulni, milyen készségek fejlesztésébe, megszerzésébe fektessenek különösen sok energiát?
Mindenkinek más az útja. A különböző cégek és junior állások más-más elvárásokat támasztanak a fejlesztők elé, de általánosságban elmondható, hogy sokkal nagyobb a soft skillek jelentősége egy programozói feladatkörben, mint amire az ember a sorozatok és filmek alapján gondolna.
Alapvetően ezekben a készségekben lassabban tudunk fejlődni, szóval én erre fektetném a hangsúlyt. Emellett pedig első lépésként egy magasabb szintű programnyelvvel kezdenék el ismerkedni. Ebből már kiderülhet, hogy beszív-e a programozás, megadja-e azt a flow-élményt, amire szükség van ahhoz, hogy hosszú évekig élvezni tudjuk a választott szakmánkat.
Te miért döntöttél végül úgy több mint hat év fejlesztői tapasztalattal a hátad mögött, hogy kipróbálod magad mentorként?
Azt éreztem, hogy programozói tudásban már vagyok azon a szinten, ami engem kielégít, viszont nagyon szeretek embereknek segíteni, csapatokkal dolgozni, támogató szerepben lenni.
Végül a már említett programozó bátyám tanácsolta, hogy érdemes lehet ebben a szerepkörben kipróbálni magam. Körülnéztem a programozóiskolák piacán, és a codecoolos felvételi után nem volt kérdés, kit választok.
Hogyan méred a sikert ebben a szerepkörben?
Egyrészt a büszkén mesélt munkahelyi szituációk számában, amiből szerencsére jó sok van, másrészt pedig a volt diákjaim által a hála jeleként fizetett ingyen sörök mennyiségében.