Első helyezést ért el az egyik codecoolos csapat a Morgan Stanley “Kódolj egy jó ügyért” hackathonján. Gratulálunk Szilágyi Petrának, Kis Lórándnak és Szabó Imrének ezért a szuper teljesítményért!
A versenyen a Salva Vita Alapítvány munkájának hatékonyabbá tételére kellett online felületet létrehozni, amellyel a fogyatékkal élő vagy megváltozott munkaképességű emberek álláskeresését még jobban tudják segíteni.
Alább a versenyzőkkel készült interjúnkat olvashatod, és egy kicsit te is úgy érezheted, mintha részese lettél volna ennek a versenynek.
Mi motivált titeket abban, hogy benevezzetek a Morgan Stanley Code to Give hackathonra? Ez volt az első hackathon, amin részt vettetek? Melyikőtök ötlete volt, hogy nevezzetek?
Imi: Petra és Rebi (Jakub Rebeka, egy másik codecoolos csoporttársunk) ötlete volt, hogy jelentkezzünk a versenyre, eredetileg egy 4-fős csapattal neveztünk volna, de végül úgy alakult, hogy Rebeka sajnos nem tudott részt venni.
Lóránd: Ez volt mindegyikünk első hackathonja, kíváncsiak voltunk, milyen kihívásokkal jár egy ilyen verseny.
Petra: Engem is a kíváncsiság vezérelt. Szerettük volna kipróbálni magunkat egy hosszabb projektben. Érdekelt minket, hogy milyen egy ilyen kihívás, és azt is szerettük volna megnézni, hogy milyen szinten állunk most, mire elég a jelenlegi tudásunk.
Honnan jött a csapatnevetek, a myREACTiontoCSHARP? Milyen más csapatokkal versenyeztetek?
Petra: Azert ezt a csapatnevet választottuk, mert a feladatunk frontend részét React-ben készítettük, a backend részét pedig C#-ban írtuk meg.
Lóránd: Azért ezt a kétféle megoldást választottuk, mert különböző szakirányokon tanulunk. Imivel mi a Full Stack képzésen utolsó moduljában, az advanced modulban ASP.NET szakirányra mentünk, Petra pedig Java Spring branch-en tanul.
Imi: 9 csapat volt összesen, különböző egyetemekről, pl. a Pannon Egyetemről, az ELTE-ről és a BME-ről. Volt olyanok, akiken már van munkatapasztalatuk is. Rajtunk kívül volt egy másik codecoolos csapat is, akikkel a záróeseményen sikerült megismerkednünk. Velük korábban azért nem találkoztunk, mert ők az online Full Stack képzést végzik, mi pedig a budapestit. Nekik is egy nagyon jó projektet sikerült összehozniuk.
Pontosan mit kellett létrehoznotok a verseny során? Mi volt a célja? Milyen lett?
Imi: Egy akadálymentesített weboldalt kellett készítenünk a Salva Vita alapítvány számára, amit megváltozott munkaképességűek egyszerűen tudnak használni. Az volt a cél, hogy az eddig papíron kitöltött alkalmassági teszteket digitális megoldásokkal váltsuk ki, ezzel megkönnyítve az alapítvány dolgozóinak munkáját.
Petra: Két tesztet implementáltunk gyengénlátók számára, aminek a megjelenítését kontrasztos módon oldottuk meg. Az egyik teszt a munka iránti motivációt méri, felolvassa a kérdéseket, hogy a vakok vagy gyengén látók is ki tudják tölteni. A program beszédfelismerést is tartalmaz a válaszok rögzítésére. A másik egy képfelismerő teszt volt, amely a koncentráció felmérésére szolgál. Sok kis kép közül kell kiválasztani azokat, amiken lámpa vagy szék szerepel.
Lóránd: Nagyon minimális volt a létrehozott weboldal dizájnja, törekedtünk az egyszerűségre. Az egészhez az inspirációt a Salva Vita oldala adta, próbáltuk nagyon könnyen kezelhetővé tenni, például a TAB billentyű lenyomásával végig lehetett menni az oldal különböző részein.
Milyen élmény volt a verseny? És milyen érzés volt, amikor kiderült, hogy ti nyertetek? Mire használjátok majd fel a megnyert utalványt?
Imi: Nagyon izgalmas és jó élmény volt a verseny, és már a felkészülés is. A hajnalba nyúló kódolások mindig viccesre sikerültek, volt olyan, amikor Petra már 5 perce egy rossz fájlba írta a kódot, de direkt nem szóltam neki és jót nevettem, amikor végül nem futott le. Fejenként 150.000 Ft értékű tech utalványt kaptunk. Én nagyon szeretnék egy új PS5-t, úgyhogy arra fogom költeni.
Lóránd: Persze azért nagyon sokat segítettük is egymást, ha probléma volt a kóddal.
De nem sokat aludtunk a felkészülés során, ugyanis a “főnökasszony” nem hagyott, amíg nem voltak készen a feladataink. Az utalványból egy új monitort veszek.
Petra: Még soha nem láttam Lórit úgy mosolyogni, mint akkor, mikor kiderült, hogy nyertünk.
Egy percig szerintem el sem hittük, hogy mi nyertünk, csak tátott szájjal pislogtunk egymásra, amikor kimondták a csapatnevünket. Aztán Imi szólt, hogy lehet, ki kéne mennünk a színpadra. Én az utalványt egyelőre megtartom, és elkezdek gyűjteni egy új laptopra.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a hackathon során? Volt, aki segített benneteket a felkészülésben?
Imi: Nem volt mindig könnyű együtt dolgozni, a csapatmunka egyben kihívás is, pláne, ha éjszakába nyúló a közös munka, ilyen feszített tempó mellett.
Petra: Nekem az volt a legnehezebb, hogy nem igazán tudtam emberi időben dolgozni, mert amit a fiúk nappal elkészítettek, ahhoz nekem éjszaka kellett hozzátennem a weboldal kinézetéért felelős CSS részt, nappal pedig a kettő teszt közül az egyiket fejlesztettem.
Lóránd: Nekem a legnagyobb kihívást a PDFSharp használata jelentette, amit PDF-ek generáláshoz használtunk, és a weboldal frontend és a backend felületeinek összekötése is okozott némi fejtörést.
A verseny kezdete előtt az egyik codecoolos mentorunk, Fábián Manó tartott nekünk egy web accessibility konzultációt, ami nagyon sokat segített abban, hogy jobban megismerjük, milyen is egy, a fogyatékkal élők számára is használható weboldal. Egy másik mentorunknak, Metál Ádámnak is szeretnénk megköszönni a segítséget, a konzultációk folyamatosan előre lendítették a munkánkat. A kezdeti tervezésben és az egész verseny során sokat segített még egy barátunk, Rendák Balázs János is.
Utólag visszagondolva van, amit másképp csinálnátok? Indulnátok máskor is hackatonon?
Lóránd: Ha Petra megkér, akkor mindenképp újra beneveznék!
Imi: Részemről mehetünk újra! Lehetett volna jobban strukturálni a kódot, de idő hiányában erre nem volt lehetőségünk.
Petra: Nagyon szívesen indulnék megint, nagyon jó volt a hangulat, a mélypontok ellenére is.
A Codecoolnál tanultakat tudtátok használni a feladat megoldása során?
Lóránd: Teljes mértékben! Azért Petrának szeretnénk egy külön Git konzultációt kérni, biztos, ami biztos. 🙂
Imi: Amikor a versenyen be kellett mutatnunk a saját munkánkat, a zsűri külön kiemelte, hogy milyen jól csináltuk. Ennél a résznél nagyon sokat számított, hogy a képzésen is heti rendszerességgel demózunk.
Petra: Természetesen a kódolásban is nagy segítségünkre voltak a suliban tanultak, és ha valami problémánk volt, forudlhattunk a mentroainkhoz, vagy simán megtaláltuk a megoldást, hiszen már nagyon hatékonyan tudunk a weben keresni.
Hol tartotok most a Full Stack képzésben, és milyen terveitek vannak a következő időszakra? Milyen területen/cégnél helyezkednétek el a suli után?
Imi: Mindannyian a képzés utolsó, úgynevezett az advanced moduljában vagyunk. Nekem és Lórinak még 5 hetünk van hátra a tananyagból. Amíg nem kell CSS-el foglalkoznom, addig bármire nyitott vagyok.
Petra: Nekem pedig már kevesebb, mint 3 hetem hátra. Engem főleg a frontend fejlesztés érdekel, és nekem nincs problémám a CSS-sel sem. 🙂
Lóri: Most már magabiztosan vágok bele a munkakeresésbe, de szerintem mindegyikünk nevében mondhatom, hogy nagyon szimpatikus volt a hackathont is szervező Morgan Stanley.
Ha inspiráltak a fent olvasottak, és te is kedvet kaptál a programozáshoz, jelentkezz egyik képzésünkre. Tudásodat hasznos célokra fordíthatod, és részt vehetsz olyan projektek megvalósításában is, amivel mások életét segíted. Kódold Te a jövőt!
