Nem tartom magam a hagyományos értelemben programozónak. Sőt távol állok attól. Viszont a programozás, a programok és az applikációk átszövik az életemet. Nem egyszer volt szükség arra, hogy automatizáljak dolgokat az életemben, és erre egy-egy program megírása (volt) a megoldás. Természetesen nagyon szívesen programozom, fejlesztek, de inkább szoftverrendszerként tekintek a programokra. A rendszer követelményei, támogatása, nem funkcionális aspektusai az, ahol igazán jól érzem magam.
Hogy hogyan kezdődött? Hatodikban megtartották az első informatikai órámat. Rendkívül izgatott voltam miatta, mert bár ekkortájt vettek szüleim egy számítógépet, én még nem igazán tudtam kezelni, de szerettem volna megtanulni. A gép amit vásároltunk, egy 486-os számítógép volt, rendkívül kevés memóriával. Rengeteget kellett foglalkozni vele, hogy valami fusson is a vason. Az akkor népszerű DOS 6.22 futott rajta, de a rendszer kiismerésével és plusz 4 megabyte memóriával már egész jól elboldogultam. Máig azt hiszem, ez a legbiztonságosabb operációs rendszer: vagy én vagyok belépve vagy egy hacker.
Az informatika órán mélységében nem ismerkedtünk meg a programozással, csupán néhány egyszerű programot készítettünk. Nem lettem függője a dolognak, akkor nem is foglalkoztatott, de megértettem, hogy ez nem nagy ördöngösség, bárki képes rá. Mindig is rendszerben szerettem gondolkodni, megérteni és kiismerni dolgok működését. Később az egyetemen felismertem az egyetemisták lustaságon alapuló igényét arra, hogy kell egy ember ide, aki képes beadandó feladatokat tetszőleges programozási nyelven elkészíteni. Akkor már jól tudtam, könnyen megtanulható bármilyen programozási nyelv, ráadásul jóval rövidebb idő alatt, mint azt először gondoltam. Az egyetem után vezető fejlesztői pozíciókban dolgoztam, számtalan projekten, nagyvállalati környezetben, széles technológiai ismeretre tettem szert.
Szabadidőmben párommal tervezünk lehetőleg aktív pihenést, szívesen túrázunk, sportolunk, szeretem a funkcionális edzést, a crossfit gyakorlatokat. Közel áll hozzám a filozófia, természettudományok tanulmányozása és a lemezlovászat, amely az utóbbi időben sajnos kicsit háttérbe szorult, de azért még néha leporolom a bakeliteket. Hiszem és vallom, hogy az életben nincsen fontosabb mérce arról, hogy ki is vagy, mint hogy mit adunk. Az vagy, amit adsz, és ezt már a bokszolók és Jim Morrison is megmondták: ”Jobb adni, mint kapni.”. Magamat karizmatikus, központi, nyitott személyiségnek tartom, szeretek technológiákat feltérképezni és megismerni. A Codecool nagyszerű lehetőség mind a diákok, mind a mentorok számára: egy páratlanul inspiráló környezetben, gyakorlatorientáltan programozunk közösen.