Takács Norbert (Taki) taxisofőrként dolgozott, és pont megvehette az új autóját, amikor beütött a pandémia. Az akkor 29 éves Norbi nehéz döntést hozott: eladta az új kocsiját, és úgy döntött, hogy inkább egy másik álmát valósítja meg. Ma már – állítása szerint – boldog programozó.
Tartalomjegyzék
Mivel foglalkoztál a Codecool előtt?
Huszonévesen úgy éreztem, mindent ki szeretnék próbálni. Bár egy darabig az egyik neves egyetem informatikai karára is jártam, a sokadik analízis vizsga után úgy döntöttem, ez a pálya mégsem nekem való.
Úgy éreztem, az a fajta matematika, amit ott kérnek, nekem nem megy. Az analízis és társai nem az én világom.
Az egyetemi éveket sok-sok kaland követte, szerettem új dolgokat kipróbálni, így dolgoztam például szakácsként, később pedig taxisofőrként. Hajnali négykor keltem, délben már sokszor az elalvás ellen küzdöttem a kocsiban. Aztán végül több év spórolás után megvehettem a vadonatúj taximat. De ez az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis akkor ütött be a pandémia. A fuvarok megritkultak, nem volt bevételem.
Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a programozásba?
Mindig érdekelt a programozás, ráadásul akkoriban borzasztóan hajtott a vágy, hogy valami értelmeset csináljak. Eredetileg majdhogynem csak “poénból” jelentkeztem a Codecoolhoz, magam is meglepődtem, hogy felvételt nyertem. Persze utána komolyan elgondolkodtam, hogy akkor tényleg eljött az ideje a pályaváltásnak. Osztottam-szoroztam, eladtam az új kocsimat, hiszen taxizni már nem volt értelme, és belevágtam a full stack képzésbe.
Milyen volt a Full Stack képzés a számodra?
A képzést még a budapesti campuson kezdtem, de a Covid miatt nagyon hamar átmentünk az online térbe, és amire újra bejárhattunk volna a suliba, addigra pedig felvettek a céghez, ahol most is dolgozom.
Nagyon szerettem a codecoolos csapatomat, egy négy fős csapattal csináltuk végig a képzést, egymást támogatva, és egymással versenyezve. Mindig igyekeztünk túlteljesíteni a feladatot. Az első 3 hónap után már olyan szerepjáték-alapú (rogue-like) játékot fejlesztettünk ami több szintből állt, és amiben az egyik mentorunk, Terray András, karaktere is vicces szerepet kapott.
Mivel foglalkozol, és hol dolgozol most?
A képzés végén a DevOps szakirányt választottam, hiszen tudtam, hogy a DevOps-os szakemberek nagyon hiányoznak a munkaerőpiacról. Gyakorlatilag már az utolsó vizsgám előtt elkezdhettem pályázni a Codecool által kínált állásokra. Hamar megtaláltam a mostani munkahelyem, ahol nem csak a szaktudásom, de még a humoromat is értékelik. 🙂 Az AGCO-nál vagyok Cloud Engineer, felhő alapú megoldásokon dolgozom, egy volt codecoolos csapattársammal, Péterrel együtt. Ráadásul egy szintén, korábban a Codecoolnál végzett mentor, Tamás kezei alatt.
Mit szeretsz a munkádban? Szerinted megérte eladni a kocsidat, és váltani?
Minden nap sokat fejlődöm, és büszke vagyok arra, hogy már az első hetektől kezdve hasznos tagja tudok lenni a csapatomnak. Péterrel együtt olyan megoldásokat is készítettünk már, amik nagyon meggyorsítják a munkát. Nagyon jó érzés, hogy a tudásomat és engem is megbecsülnek.
Mit tanácsolnál annak, aki azon gondolkodik, hogy belevág a képzésbe?
Azt, hogy ne hezitáljanak, ahogy én sem tettem, jelentkezzenek, és ne féljenek, hiszen nincs veszteni valójuk. Ha felvesznek, az még nem jár semmilyen kötelezettséggel, hiszen az első 10 hét egyfajta próbaidő, komolyabb tandíjkockázat vállalása nélkül. Ennyi idő bőven elegendő, hogy kiderítsd, való-e neked a programozás, és beválik-e a suli.
Az biztos hogy az én életemet teljesen megváltoztatta. Heti 60-70 óra, amit a taxiban töltöttem, 5 éven keresztül testileg és lelkileg is eléggé meggyötört. Most viszont mintha kicseréltek volna. Heti 20 órával kevesebb munkával, másfélszer annyit keresek, mint amennyit korábban. Élvezem, hogy kiszámítható az életem, és szabadok a hétvégéim. Szóval ha érdekel a programozás, vágj bele, mást nem tanácsolok!
Mik a terveid a jövőre nézve?
Amikor állást kerestem, élveztem, hogy végre lehetnek olyan elvárásaim, amik a korábbi életemben luxusnak számítottak. Sokadik ember voltam egy hamburgerező konyháján. Most egy nemzetközi cég fejlesztőcsapatának fontos tagja vagyok. Ez jót tesz az ember önbizalmának is. Folyamatosan fejlődhetek, és ez nagyon jó érzés.
A jövőre nézve most csak annyit mondok, hogy 10 év múlva is az szeretnék lenni, ami most: boldog programozó.
Ha érdekesnek találtad Norbi történetét, és te is kipróbálnád, neked való-e a programozás, csatlakozz Full Stack képzéseink egyikéhez.
Ha kérdésed van, gyere el valamelyik infóestünkre vagy nyílt napunkra.
Reméljük, találkozunk veled!