Ilyen 4 gyermekes anyukaként programozni tanulni – Anyák napi exkluzív interjú

Mesélj pár szót magadról! Ki vagy te, mit lehet rólad tudni? 

37 éves vagyok, 4 gyermekem van, és fél éve fejeztem be a Codecool full stack szoftverfejlesztő képzését. Szabadidőmben szeretek kirándulni, sziklát mászni, és sokat olvasok. Furcsán hangozhat, de nagyon szeretem a rovarokat, órákig tudnék beszélni róluk.

Hány gyermeked van, milyen idősek, mi a nevük?

3 fiam és 1 lányom van, a férjem és én is nagy családban nevelkedtünk, így nem volt kérdés, hogy nekünk is több gyerekünk lesz. Botond 16, Boróka 13 éves, és van két iker fiúnk, Bánk és Baltazár, akik 5 évesek. A vezetéknevük is B-vel kezdődik, és mindegyikőjüknek B betűs keresztnevet választottunk, ugyanis már gyerekkoromban elhatároztam, hogy a gyerekeimnek alliterálni fog a nevük. 🙂

Hol dolgozol most, és mivel foglalkoztál a Codecool előtt? Miért kezdtél el programozni tanulni?

Eredetileg kertészmérnök vagyok, növényorvos mesterdiplomával. Korábban rövid ideig egy borászatnál dolgoztam, aztán amikor az ikrek bölcsődébe mentek, kerteket gondoztam. Ezt nagyon szerettem, de úgy éreztem, nem bírnám életem végéig csinálni, és addig kell kitalálnom helyette valami jobbat, amíg még fiatal és rugalmas vagyok. A Codecool hirdetéseit látva, hogy a 0-ról is el lehet kezdeni náluk megtanulni programozni, gondoltam, hogy akkor én is meg fogom tudni tanulni, és így is lett.

Épp a codecoolos képzés utáni gyakornoki időszakomat töltöm a LEGO-nál. Cloud Engineerként dolgozom, belsős applikációk fejlesztésével foglalkozom. Nagyon jól érzem magam, több álmom is egyszerre vált valóra, jó helyen vagyok: mindig is imádtam legózni, a kisgyerekeimmel is szoktunk építeni, másrészt nagyon szeretem a skandináv kultúrát, az irodalmat, a filmeket és a gyönyörű tájat. És végre programozó vagyok, azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul úgy, ahogy az nekem kényelmes.

Több oka is volt, hogy belevágtam a karrierváltásba. Egyrészt mindig is érdekelt, hogy működik az internet világa, ami a mindennapjaink része, és nem akarok lemaradni a fejlődésben. Másrészt az anyaság miatt fontos volt, hogy rugalmas munkám legyen. Nagyon jó a home-office lehetősége, és az, hogy lényegében én osztom be az időmet. Például nem rég otthon volt betegen az egyik gyerekem egy teljes hétig, és simán vele tudtam maradni, miközben otthonról dolgoztam, így nem kellett táppénzre mennem. 

Hogyan tudtad végigcsinálni 4 gyermek mellett ezt az intenzív képzést? Milyen élmény volt számodra? Kaptál segítséget? 

20 éves, másodéves egyetemista voltam, amikor az első gyermekünk, Botond született. Aztán jött Boróka, és a mesterképzést már 2 gyerekkel csináltam végig. Így nem volt újdonság számomra, hogy gyerekek mellett tanuljak. Persze ettől függetlenül nem volt könnyű 4 gyerek mellett végigcsinálni a képzést, de már most úgy érzem, hogy nagyon megérte. Folyton az járt a fejemben, hogy mások teljes munkaidőben dolgoznak 4 gyerek mellett, ahhoz képest a napi kb. 6 óra tanulás nem is olyan durva. 

Én valóban a 0-ról, informatikai előképzettség nélkül kezdtem el a full stack képzést. Minden teljesen új volt, de nagyon élveztem az egészet. Utoljára kb. 20 éve játszottam számítógépes játékokkal, a Word-ön és az Excel-en kívül más programot nem használtam, és azokat is csak alap szinten. Jóformán semmilyen billentyű parancsot nem ismertem a Ctrl C-n, Ctrl V-n kívül, és nagyon lassan tudtam gépelni is.  Ezért, főleg az első 4 hónap nagyon intenzív volt számomra, nagyjából addigra szoktam meg a hajtást. Eleinte folyton úgy éreztem, hogy le vagyok maradva, nehezen értettem meg egyes dolgokat, de küzdöttem. Sok segítségre volt szükségem az egyéni feladatokban, de a képzés felére utolértem a többieket. Nagyon sokat kérdeztem, rengeteg segítséget és támogatást kaptam a csoporttársaimtól és a mentoroktól is. Az első 2 hónapban sokszor kiborultam, de tudtam, hogy képes vagyok megtanulni programozni, és nem adtam fel. Tetszett a codecoolos oktatási módszer, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tényleg nagyon eredményes. És most már a munkám során is hasznát veszem a képzés alatt tanultaknak. 

Hogyan tudtad beosztani a napi 24 órád a képzés, a csapatfeladatok, az egyéni tanulás és a gyerekek között? Van valami pro tipped másoknak?

Eleinte azt is meg kellett tanulnom, hogyan osszam be jól az időmet. A gyerekeket reggel vagy én vagy a férjem vitte el az oviba, aztán mentem a Codecoolba vagy haza tanulni. Mikor délután végeztem, elmentem a gyerekeket összeszedni. A házimunkából és a kisebbek gondozásából már a két nagyobb gyerekünk is kiveszi a részét, ezzel sokat segítenek. 

Három dolgot emelnék ki, ami nekem bevált. Az első az egyéni hetekre vonatkozik, én napi egy feladattal foglalkoztam, és ha azt nem sikerült befejeznem, másnap akkor is elővettem a következőt. Végül, ha már az összes feladattal foglalkoztam egy-egy napot, akkor újra elővettem azt, amelyikkel megakadtam. Nem jó napokig leragadni egy feladatnál, nekem is volt olyan, hogy pár nap elteltével minden összeállt, és könnyebben megoldottam azt, ami korábban nehézséget okozott. A másik, hogy én hétvégén csak minimálisan, napi max. 1-2 órát tanultam, mert kell a pihenés. A harmadik dolog, hogy a csapatmunka heteken sokan még 3 után is bent maradtak az iskolában, és a közös projekten dolgoztak.  Ezt én is próbáltam, de az már túl sok volt nekem. Senki nem várja el ezt egy sokgyerekes anyától, én sem vártam el magamtól.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást, és miért? Mi segített átlendülni a nehéz helyzeteken?

A legnagyobb kihívást az alapok elsajátítása jelentette. Szerencsémre, nem vagyok szégyenlős, és mindig őszinte vagyok másokkal és magammal is. Merek kérdezni, nem félek beismerni, ha valamit nem értek. Makacs vagyok, addig rágódom egy feladaton, amíg meg nem értem. A nehéz helyzeteken az segített átlendülni, hogy tudtam, egyszer meg fogom érteni, egyszer elvégzem a sulit, és programozó leszek valami tuti helyen, ahol otthonról dolgozhatok, és akár egész nap mackónadrágban lehetek. Sikerült.

Neked mit jelent az anyaság, anyának lenni?

Számomra az anyaság az életem értelme. Az a fajta szeretet, amit a gyerekeimnek adok, és amit tőlük kapok, semmi máshoz nem fogható. Mi is négyen vagyunk testvérek, és én már tinédzser koromban is sok gyereket akartam. Nem érdekelt semmi más, sem karrier, sem utazás, sem önmegvalósítás, csak az anyaság. Ezért is fordítottam meg a dolgot: előbb gyerekek, aztán majd jöhet a többi, és meglátjuk mi lesz. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen sok szép gyerekem van.

Nálatok milyen egy anyák napja?

Nálunk anyák napján nincs semmi különös, virágot kapok a gyerekektől, és általában együtt szedünk orgonát az én anyukámnak és az anyósomnak. 

Mi a legviccesebb élmény, amit anyaként éltél át? 

Két gyerek után eltelt pár év, mire újból úgy éreztem, hogy jöhet még egy utolsó gyerek, és akkor a három már elég is lesz. Egy kislányt szerettem volna még, aztán lett két tök egyforma fiam. Mindig is szerettem az abszurd humort, ezért is vagyok Gogol és Monty Python rajongó. Ez az élettől kapott ikres vicc is ilyen számomra.

Mit üzensz a többi édesanyának, aki szeretne karriert építeni vagy éppen váltani a család mellett, és fontolgatják, hogy elkezdjenek valami újat tanulni?

Nekik azt tanácsolom, hogy bízzanak magukban és merjenek segítséget kérni. Ne várjanak, hanem vágjanak bele, és hajrá!

Szerinted milyen képességekre van szükség a programozáshoz?

Némi logikai érzék nem árt, és az is hasznos, ha az ember szereti részekre bontani a problémákat, és aprólékos dolgokkal molyolni. Én például nagyon szeretek főzni, ami valahol hasonlít a programozáshoz: a fűszereket variálhatjuk, de a lényeg, hogy ismerjük az alapanyagokat, tudjuk a helyes sorrendet, végül így kapjuk a legfinomabb ételt. És fontos, hogy miközben készítjük, élvezzük a folyamatot! Szóval azt gondolom, hogy aki szeret és jól is főz, annak a programozás is menni fog. 

Hogy látod, bárki érvényesülni tud ebben a szakmában? 

Az, hogy ki tud érvényesülni, nemtől és gyermekek számától független. Nekem előnyömre vált, hogy az átlag codecoolos diákoknál kicsivel idősebb vagyok, mert sokkal több a kommunikációs és úgy általában az emberekkel kapcsolatos tapasztalatom is.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nem szoktam nagyon előre tervezni és szorongani a jövőn. Ameddig jól érzem magam a LEGO-nál, szeretnék náluk maradni. Nagyjából ennyi. Ha nyugdíjas leszek, akkor méhészkedni szeretnék, mert ahogy az elején is mondtam, nagyon szeretem a rovarokat. 🙂

Milyen jövőt képzelsz el a gyermekeidnek? És mit gondolsz, mivel tudod őket leginkább felkészíteni rá?

Felkészíteni a gyerekeket a jó példákkal tudjuk. Úgy, hogy nem csak mondjuk nekik, hogy milyenek legyenek, hanem mutatjuk is. Számomra a legfontosabb érték az őszinteség, ezt igyekszem megtanítani nekik, hogy másokkal és önmagukkal is merjenek őszinték lenni.