Az AI nemcsak a munkafolyamatokat alakítja át – utat talál a szakmai identitásunkhoz és önértékelésünkhöz is. Mára a fejlesztők közel fele szorong az AI térnyerése miatt. Ebben a cikkben megnézzük, hogyan vált a mesterséges intelligencia a fejlesztői imposztor szindróma katalizátorává, hogyan torzítja a toxikus teljesítménykultúra az AI-hoz való viszonyt, és mit tehetünk azért, hogy a fejlesztő ne csak kódoljon – hanem közben jól is legyen.
A Dr. Cat Hicks vezette Developer Success Lab legújabb kutatása azt vizsgálja, hogyan hat az AI-támogatott kódolás bevezetése a fejlesztők jóllétére, szakmai identitására és a csapatok működésére. Több mint 3000 fejlesztő bevonásával készült felmérésük kapcsán egy új fogalmat is bevezetnek: ez az AI Skill Threat, amely a szorongást, bizonytalanságot és identitásválságot írja le, amit sok fejlesztő tapasztal az AI térnyerése miatt. A megkérdezettek 43-45%-a aggódik amiatt, hogyan változnak a szakmai elvárások és szükséges készségek az AI megjelenésével, és attól tart, hogy nem fog tudni lépést tartani ezekkel.
A kutatás rávilágít arra, hogy a sikerrel kapcsolatos hiedelmek – például a zsenikultusz csapdája – felerősítik ezt a fenyegetettséget, csökkentik az egyéni teljesítményt és a csapathatékonyságot.
Az a fejlesztő, aki abban hisz, hogy csak veleszületett zsenialitással és könyörtelen versengéssel lehet sikeres, különösen fenyegetve és szorongva érezheti magát, amikor az AI átalakítja munkáját – és mások értékelését róla. Ahogyan most reagálunk erre a helyzetre a csapatainkban, hosszú távú hatással lehet a karrierutakra és a fejlesztők jóllétére.
Pedig épp a zsenikultusz az, ami hátráltathatja sokak karrierjét, holott nemcsak az őstehetségek érvényesülhetnek a tech területeken. A LinkedIn Global Talent Trends jelentése alapján a megkérdezett tehetségmenedzsmenttel és humánerőforrás-menedzsmenttel foglalkozó szakemberek 92%-a véli úgy, hogy a soft skillek sokkal fontosabbak, mint a technikai készségek.
És ha már a soft skillekről beszélünk, az egyik leghasznosabb ezek közül is a fejlődési szemlélet: az, hogy valaki hisz-e a fejlődésben, vagy inkább rögzült szemlélete van, és azt gondolja “ilyen vagyok és kész”, nagyban befolyásolja, mennyire lesz sikeres. Amikor valaki elhiszi, hogy fejlődhet, rájön egy fontos dologra: nem az számít, mennyi “tehetséggel” született, hanem az, mennyi energiát fektet a tanulásba. Ha ezt egyszer megérti, sokkal jobban fog haladni, és olyan eredményeket érhet el, amikről korábban álmodni sem mert volna. Mi a growth mindsetben hiszünk, és ezzel a szemlélettel oktatunk is. A Developer Success Lab kutatásának tanulságai is ebbe az irányba mutatnak: szerintük a versengő kultúra helyett előremutatóbb a virágzó kultúra támogatása – ahol a fejlődést támogató és a tudásmegosztáson alapuló környezet – segíthet ezeket a hatásokat enyhíteni.
Fontos ugyanitt kitérni arra, hogy a kisebbségi csoportok (nők, LGBTQ+ fejlesztők, etnikai kisebbségek) tagjai hajlamosabbak negatívan értékelni az AI-t, illetve kevésbé vesznek részt AI-hoz kapcsolódó képzésekben. Ez arra is utal, hogy az AI nem minden fejlesztő számára elérhető egyenlő módon. Éppen ezért fontos lenne rendszerszinten odafigyelni az inkluzivitásra, hogy a kisebbségi csoportok számára is egyértelmű legyen a hozzáférés a technológiai fejlődéshez, az AI eszközök bevezetésénél pedig figyelembe kell venni a diverzitást és a különböző hátterű fejlesztők eltérő tapasztalatait.
Be kell látnunk, hogy az AI nemcsak technikai eszköz, hanem egy kulturális átalakulás része is. Nem mindegy, honnan indulunk: a versengő, zárt közösségekben az AI inkább fenyegetésként jelenik meg, míg a tanulás-orientált csapatokban lehetőséget jelent.
Egy támogató, nyitott és tanulásra építő környezetben az AI nem vesz el, hanem hozzáad: időt, fókuszt, lehetőséget. A jövő fejlesztője pedig nemcsak technikailag képzett, hanem mentálisan is erős lesz. Ezen a jövőn már ma elkezdhetünk dolgozni.
